Idén igazán izgalmasan indult az év: a Tony Leung sajtótájékoztatóját követően a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál European Film Market (EFM) látogatójaként Berlinbe utaztunk. A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál nemcsak Európa, hanem a világ egyik legjelentősebb filmes eseménye is. Az 1978 óta működő European Film Market a világ legrégebbi filmpiacai közé tartozik, amelyet idén február 12. és 18. között rendeztek meg. A csípős februári időjárás ellenére lenyűgöző volt az a szinte karácsonyi hangulatot idéző pezsgő forgatag, amely a Potsdamer Platzot és környékét megtöltötte. A Berlinálé legfontosabb eseményeinek a környező mozik és rendezvényhelyszínek adtak otthont, így a városrész egy hétre valódi filmes központtá változott.
Számunkra a legmeghatározóbb helyszínek között volt a Gropius Bau, amely magának a piacnak a fő épülete volt. Az először szinte átláthatatlanul zsúfoltnak tűnő belső térben a második naptól kezdve egyre könnyebben ment a tájékozódás. Egy valódi piacot kell elképzelni, ahol a különböző standoknál többek között filmeket lehet „adni-venni”. Itt elsősorban megbeszélésekre, kapcsolatfelvételekre és rövid egyeztetésekre került sor részünkről. Személyesen is volt alkalmunk megismerkedni például annak a cégnek a képviselőivel, akiktől tavaly a Nezha 2. bemutatásának jogát megszereztük. A sok e-mail-váltás után nagy öröm volt együtt kávézni.
Sok időt töltöttünk azonban a Berlinale Hubban is, mely egy ideiglenesen felállított épület volt közvetlenül a vörös szőnyeg mellett. Innen nem csak szinte páholyból lehetett végignézni a sztárok felvonulását, hanem alkalmunk volt szóba elegyedni érdekes emberekkel, illetve itt vettünk részt a számunkra legnagyobb élményt jelentő szakmai beszélgetésen, az Oscar-díjas Bina Daigelerrel.
A müncheni származású hölgy többek között a Volver (2006), Manifesto (2015), és az idei Berlinálé egyik versenyfilmjének, a Rosebud Pruning c. filmnek (2026) kosztümjeit tervezte, de az Oscart 2020-ban a Mulan c. élőszereplős film jelmeztervezéséért kapta. Mesélt arról, hogy milyen kihívásokkal kellett szembenézniük, hogy az öltözetek ne csupán szépek, hanem autentikusak is legyenek. Ennek érdekében mind Európában, mind Kínában hosszas kutatómunkát folytattak a kínai kultúra minél alaposabb megismerése érdekében.
Ha már kínai kultúra, akkor mindenképp említést érdemel, hogy megismerkedtünk az Olaszországban immár 28 éve megrendezett Far East Film Festival főszervezőivel. Elképesztő belegondolni, hogy ők a kezdetektől fogva évente 70-80 filmet mutattak be. Velük a legfőbb közös téma természetesen az ő fesztiváljuk és az Imázsia volt. Meg kell mondanom, hogy nagyon hasonló kihívásokkal kell szembenéznünk, annak ellenére, hogy teljesen más konstrukcióval valósul meg ez a két rendezvény. Például az archív filmek feliratozása úgy tűnik, sehol sem a legzökkenőmentesebb.
A személyes találkozásokon kívül természetesen sok maradandó filmélménnyel is gazdagodtunk, és különleges volt idén Berlinben átélni a kínai holdújévet. Bár pont emiatt az időzítés miatt a legtöbb kínai filmes kiállító és látogató otthon maradt, mi valószínűleg jövőre is visszajövünk!
(Fotók: Az összes kép saját)
