2026. január 6-án sokként érte a filmvilágot Tarr Béla magyar filmrendező halálának híre. Az egyedi látásmódú magyar filmrendező generációkat inspirált, és egyértelműen beírta magát az egyetemes filmtörténetbe. Kevesebben tudják azonban, hogy a nyugati világon túl, különösen Kínában, rendkívüli tisztelet és élő kultusz övezte – nem véletlenül nevezték sokan „a huszadik század utolsó filmes mesterének”.
Első kínai látogatására 2016-ban került sor, amelynek kezdeményezésében és megszervezésében aktív szerepem volt a Pekingi Filmakadémia friss hallgatójaként. Az egyetem egyik meghatározó professzora már évek óta elkötelezett rajongója volt Tarr Béla munkásságának; máig élénken él bennem, ahogy egy előadásán szenvedélyesen állította: „A torinói ló” című filmet az elkövetkező ötven évben semmi sem fogja túlszárnyalni.
A látogatás végül az év egyik kiemelt filmes eseményévé vált Kínában. A rendező teljes életművét filmtekercsről vetítettük, a fő eseményre pedig több ezer kilométerről érkeztek újságírók, filmesek, kutatók, diákok és oktatók Pekingbe. Az egyetem 800 férőhelyes vetítőtermében még a lépcsőkön is ültek és álltak az emberek, hogy „A torinói ló” vetítése után személyesen láthassák a rendezőt.
Kilenc évvel később, tavaly ismét közreműködhettem abban, hogy Tarr Béla magyar zsűrielnökként vegyen részt a Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál egyik kiemelt szekciójában, valamint elinduljon egy hosszabb távú együttműködés egy kínai művészeti egyetemmel. Bár ezek a tervek már nem valósulhatnak meg, 2026-ban több filmes esemény is készül Kínában, amelyek a mester munkássága előtt tisztelegnek – bizonyítva, hogy hatása messze túlélte a földrajzi és kulturális határokat.
